Értékeink

image

Az unitárius templom
A műúttól keletre (balra), a Piac felé vezető út kis kiemelkedésén áll, kőkerítéssel övezve, az egykori 6. tízes területén. A templom késő gótikus jegyeket őriz. A főbejárattal szemben a szószék áll, öt kazettával, az unitárius egyház szimbólumaival. Az unitárius temető a Piactól nyíló Temető utca végében van. Kopjafái a népművészet remekei, faragott formái a férfi, a nő és a gyermek alakját ábrázolják.

A római katolikus templom
A műúttól jobbra (délre) közelíthető meg, a régi iskola közelében, a Kebelet-patak jobb partján, az egykori 5. tízes területén. 1911-ben épült templom. A régi gótikus templomból csak néhány faragott kő maradt meg a kőkerítésbe építve, s a templomfal alapja átható a mai bejárat előtt. A templomot Jézus Szíve tiszteletére szentelték.
A falu régi központjában álló emlékművet az első és második világháborúban elesett hősök tiszteletére emelték (Benczédi Sándor kolozsvári szobrászművész alkotása). Felirata: "Kik érted haltak szent világszabadság" (Petőfi).

Árcsó
Az atyhai eltérő közelében, a Korond és Atyha határára eső Árcsó kínálkozik rövid pihenő helyéül. Neve az "ártalmas só" vagy az "árad a só" szókapcsolatból származik. Ma is érvényes a Nemzeti Társalkodó 1839. évi tudósítása: "a fűvész, kővész és elemész... talál e vidéken sok szellemi élvet". Árcsó látványosságai: a sóskút, a forrásüledékek és a borvízforrások. A Barátok kertje nevű helyen kolostor volt: 1783-ban költöztek ide a minoriták Firtos-hegyi kápolnájukból, mivel a nagy havazás azt odanyomta. A kolostor helyén ma malom van.

Az Árcsói-sóskút (korondi sóskút)
A 13A műút mellett, a Korond vize jobb partján, a "sós ház"-ban fakad. Vizének használatát már Mária Terézia idejében szabályozták. Így régente minden szerdán reggel a korondiak, szombaton az atyhaiak szállították hordókban, szekerekkel szállították a "sócédulákra" kiállított sósvizet falujukba, ahol a mindennapos főzéshez, szalonnához és az állattartásban használták fel. A korondiak sókereskedelemmel is foglalatoskodtak: a sós vizet cserépfazakakban főzték, párologtatták, majd a megkövesedett "sósonkolyt" a szomszédos falvakban gabonára cserélték.

A korondi forrásüledékek
A "sós házzal" átellenben a 13A műút bal oldalán (keletre) vastagpados travertin-lerakódás árulja el, hogy a langyos borvízforrások területén járunk. Egyórai gyalogtúra során bejárható a három egykori aragonitbánya területe, ihatunk a Cseredombi-borvízforrás (népiesen fingóborvíz) vizéből, majd a Csiga-dombról leereszkedve az árcsói vendégfogadóhoz vezet sétautunk. Az egykori aragonitbányák természetvédelmi területe Korond északi határában alig pár hektár kiterjedésű földdarab. A forráskúpok, forrásüledékek szokatlan dombsorai és meddőhányói már a műút közeléből láthatók. Itt a századfordulótól kezdve aragonitot (rombos kristályrendszerű CaCO3-változatot) bányásztak. Az egykori bányák területén az aragonit- és kalcittelérek, forráskövek, borsókövek, mésztufa (travertin)-lerakódások számos változata vizsgálható - igaz, az ember keze által megcsonkított és legtöbbször másodlagos környezetben. Az országosan is egyedülálló földtani védett területnek tudományos jelentősége van, szabadon látogatható.

Az Árcsói-borvíz (az egykori Korondfürdő)
"Be jó, hogy jártam erre is veled: / Most már a holt fürdőt is ismered. / A suttogó, nagyarányú sétaút / milyen döbbenet magányosságába fut." - írja Áprily Lajos. Az egykori Korondfürdő - amely a 19. században Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdője volt - területén a mai látogató csak két kis hozamú borvízforrást és az Árcsó vendégfogadó épületét láthatja. Mindezek Korond központjától 1,2 km-re északra, a Korond vize bal partján vehetők szemügyre. Borvizes lobogófürdője és sósfürdője már a múlté.
Az árcsói borvízforrások a Lopágy-domb lábánál, 534 m magasságban fakadnak. A vasas savanyúvízforrás hozama az 1950-es évekbeli kutatófúrás nyomán a napi 25.900-ról 4300 literre apadt. Az árcsói borvizet a környéken asztali vízként használják. Vízhajtó szerként, valamint bélrenyheség és gyomorhurut esetében javallható.
A Korond-patak hídja és a vendégfogadó között tartják 1978 óta minden év augusztus első szombat-vasárnapján az Árcsói kerámiavásárt. A hagyományos kirakóvásár a korondi népművészek és keramikusok nagyszabású bemutatója. A kínálat: fazakak, lábosok, sütő- és főzőedények, kancsók, bokályok, tányérok, csempék, vázák, iparművészeti kerámia és kisplasztika.

 

Korondi utcanevek:

Alszeg, Borvíz, Bolhadomb, Derékföld, Dió, Észak, Fő, Felszeg, Futódomb, Futódombalja, Huszár, Ingyen, Kendi, Koszta, Kovács, Központ, Lőrinc Márton, Malom, Máték, Molnosok, Nagysár, Nyilak, Ölves, Papmocsára, Peti, Piac, Pünkösdi mező, Rózsa, Sárosvápa, Sóút, Sóré, Szőlőmár, Tanórok, Telek, Temető, Térmeg, Tóth, Tóköz, Tómező, Tószeg, Víziek, és a Piactér.

Folyóvizek:

Korond pataka, Sós-patak, Felső-Sóspatak, Alsó-Sóspatak, Fenes-patak, Fedelik-pataka, Szőlőmár-patak, Gödrös-patak, Szőlő patak, Égerfenyő patak, Ölves pataka, Kosárhely-patak, Észak vize, Sugó-vize, Vápa pataka, Kebeled vize, Kűrűs-patak, Jáhoros-pataka, Köves-patak.

 

Korondon született

image

Lőrincz Márton

Lőrincz Márton (Korond, 1911. október 28. - Argentína, San Carlos de Bariloche, 1969. november 26.) olimpiai bajnok birkózó.

A MAC (Magyar Atlétikai Club) birkózója volt. Mindkét fogásnemben versenyzett, 1934-től 1937-ig kötöttfogásban és szabadfogásban is tagja volt a magyar válogatottnak. Az 1934. évi stockholmi Európa-bajnokságon ő szerezte a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét. Az 1936. évi olimpián a kötöttfogású birkózás légsúly súlycsoportjában olimpiai bajnoki címet nyert. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza. Visszavonulása után Argentínában telepedett le.

Sporteredményei:
olimpiai bajnok (1936: kötöttfogás, légsúly)
Európa-bajnok (1934: szabadfogás, légsúly)
Európa-bajnoki 2. helyezett (1935: szabadfogás légsúly)
kétszeres magyar bajnok (1934: kötöttfogás, légsúly ; 1935: szabadfogás, légsúly)

 
Egyéb földrajzi nevek:

 

Belső-Vadasmező, Szállás tartománya, Árcsó, Lopágy, Hét réte, Szőlőmár tartománya, Gödrös-patak mezeje, Zsoteleke, Felső-Papmocsára, Úrgátja, Alszeg, Sórét, Gyertyános, Tószeg, Nagysár, Nyilak, Horvás mezeje, Aszalvány, Dió, Mentora, Feketeaszó,Falu dombja, Csigadomb, Kovácsdomb, Kalonda, Sarok oldal, Vápa domb, Észak oldala, Rókalik, Málnavész, Fügevár, Csillaghegy,Erzsébet-forrás, Ősforrás, Szőlőmár („Fingó” borvíz), Dió, Árcsó.