Korond elhelyezkedése

image

Korond (románul Corund): erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. Atyha, Kalonda, Pálpataka és Fenyőkút települések tartoznak hozzá.
Korond nagyközség, a Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak a nyugati lábánál elterülő fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati reszén terül el.

A szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost.
A nagyközség szomszédai: északon Alsósófalva (Ocna de Jos), és Felsosófalva (Ocna de Sus), délröl Firtosváralja (Firtusu), Pálfalva (Pauleni), és Farkaslaka (Lupeni), keleten Székelyvarság (Varsag), és Oroszhegy (Dealu), nyugaton pedig Atyha (Atia), amely közigazgatásilag Korondhoz tartozik.
A falut nyugatrol a Firtos hegy (1063m), és a Kadács mező (852m), északról a Holló-kő (858m), és a Sólyom-kő, keletrol a Csillag-hegy (815m), Szolomál (781m), és a Les-hegy (847m), míg délről a Kalonda-tető (825m), Horvásmező (744m), Égettvész (917m),Vápa (865m), Sarok (777m), Fügevár (850m), és Hazanéző (934m) veszik körbe.
A település az északi szélesség 46°28.158', és a keleti hosszuság 25°11.0304' között fekszik, 575-625m tengerszint feletti magasságban.
A távolság Parajdtól 11 km, Farkaslakától 15 km, Szovátától 18 km, Székelyudvarhelytol 28 km, Csílszeredától, és Marosvásárhelytől mintegy 80 km.

 

 

Korond domborzata

Korond területe fizikai-földrajz szempontjából két fő zónára osztható. Keleti része vulkáni fennsík, nyugati része együtt a korondi medencével, az Erdélyi Medence fennsíkjához, a Küküllok dombvidékéhez tartozik, ami gyűrődéses eredetű. Vízválasztót képez a Nagy- és Kis Küküllok vízgyüjtő területe között.
A medencét 800-1000m magas dombok veszik körül. A firtos és az Atyha közötti nyereg vízválasztot képez a Korond patak és a Küsmod patak között. Ezt a Korond pataka és ennek mellekvizei szélesítettek ki. A medence tengelyét a Korond patak képezi. Az ezt övező dombok nem meredekek kivéve a keleti részeket, amelyek a vulkáni platóval érintkeznek. Ezen a részen a vulkáni lerakódások sok helyen felszínre kerültek, és jól megfigyelhetök a lerakódások rétegei. A keleti részen is találunk a fennsík beomlásával keletkezett dombokat, mint amilyen a Csillag-hegy és Szolomál.
A déli részen található a magas fennsíkot (Kalonda-tető) völgyek szabdalják. A Kebeled-patak mellékvízei oly mélyen beszántottak a fensík belselyébe, hogy valóságos dombként mutatkoznak, és legtöbbjük erdővel borított. Ez a déli rész, tulajdonképpen a vulkáni plató folytatása egészen a Szilos-Firtos-Siklód kő vonalig. A patakok eróziója továbbra is folytatódik. A lepusztulás eredményeként jó néhány kőszikla maradt kiemelkedve a vulkáni plató peremén: Holló-kő, Likas-kő, melyekhez számos legenda is fűződik.
Korond fennsíkja a község keleti részén terül el, vulkáni közetekkel borított, és egészen a Görgényi-havasokig tart. A fennsík aránylag sima, egyenletes, átlag magassága 900-950m. A völgyek nem mélyednek be a plató belsejébe. A község felöli része sürün szabdalt, hasonlóan a medence déli részéhez. A patakok, amelyek ezeket a völgyeket vágták, nagyjából szimetrikusak. A felszínalakító tenyezők közül legnagyobb szerepe a folyóvízeknek volt.
A medencét körülvevő dombok teraszosan emelkednek egymás fölé. Mivel felépítésükben sok az agyag, ezért gyakoriak a földcsuszamlások, különösen az atyhai nyeregben. Korondon is sok helyen figyelhető meg földcsuszamlás. Egyik legveszélyesebb a mátéfalvi résznél található, mely a műút létét is veszélyezteti.

Földtani szerkezet

A Korondi medencét pannonia korú agyag, homok, agyagmárga, és konglomerátum tölti ki. A hegykeret már a neogén vulkáni fennsík tartozéka. A mélyben húzódó mészkőréteg a Kárpátok zónájához tartozó mészkővonulatnak (Békás-Hagymás vidéke) lehet folytatása, melyet a Mezőhavas törmelék anyaga maga alá temetett, létrehozván a vulkáni platók vídékét.
A késobb megindult kéregmozgások (harmadkorban) nyomán egy törésvonal keletkezett, mely leválasztotta a Bekecs-Siklódkő-Firtos vonulatot a Mezőhavas platótömegétől, létre hozván a Paraj-Korond medencét. A szakadás létrehozásában, az Erdélyi medencéböl a szélek felé vándorló sómozgásoknak is jelentős szerepe volt, amely Parajd-Szovátánál áttörve a harmadkori réteget, felszini sórétegeket hozott létre. Ez a sóöv a vulkáni plató alatt huzódik tovább, és a Hargita törmeléke alól a Homoródok mentén bukkan ismét felszinre.
A Korond felett magasodó Firtos-hegy a Kalonda tetőn át a vulkáni fennsíkhoz kapcsolódik. Itt a vulkáni törmelékek sapkaszerüen borítják a mélyben húzódó újharmadkori üledékeket. A vulkáni törmelékek között nagy köveket (pl. ?Firtos-lova? nevű fehér folt). A vulkanikus hegykeret Füge várnak nevezett részén andezitet bányásznak.
Az egykori "sómozgások" Korondot sósforrásokkal látták el. A sósvíz mellett nagy jelentősége van a község határában található aragonitnak, amelyet dr. Bányai János "székely drágakő"-nek nevezett el. A korondi aragonitok három dombon jelennek meg, melyek közül a legjelentősebb a középső, a 643m magas Csigadomb.
Az aragonit karbonát ásvány, szénsavas mész (Ca Co3) dimorf anyag egyik ásványmódosulata. Forrás könek is nevezik, mivel keletkezése a meleg, telitett szénsavas sósforrások jelenlétéhez kapcsolódik. Ezek meszes közeteken áthaladva, kálciumkarbonáttal is feldúsulnak, és a felszínre érve, rétegezett, vagy finom tu alakú kristályok formájában csapódnak ki a sós oldatból. Kristályai vagy oszloposak, vagy tu alakúak, gyakoriak az oszlopok szerint összenott többszörös ikrek. Az aragonit lehet szintelen, fehér, sárgás, vöröses, zöldes, ibolyaszínu, üveges, átlátszó, vagy áttetszo. Keménysége 3,4-4, könnyen és jól csíszolhatódíszko. Hasadása több irányba mutatkozik, de sehol sem tökéletes. Fajsúlya: 2,9-3. A gazdag színskálát a vas oxidjai, szulfidjai, a kén jelenléte, valamint a külömbözo agyagásványok adják.
1916 és 1939 között Korondon aragonitfeldolgozó üzem müködött. 1963-ban robbantással probálták kitermelni a közetet, amelynek súlyos következményeként a 3-4 méteres aragonitréteg összerepedezett. A csigadombi aragonit telep 1,5 hektárnyi területen fekszik, és még ma is Románia legnagyobb aragonit-elofordulása. 1980-tól földtani védett területté nyilvánították.

 

Korond története évszámokkal

image

1332-ben Kurnud alakban említik először a Pápai tizedjegyzékben. A hagyomány szerint a falu először a Korondi-hegyen a Szállás nevű határrészen feküdt. Temploma 1568-ban az unitáriusoké lett és csak 1720-ban adták vissza a katolikusoknak. 1910-ben 3752, túlnyomóan magyar lakosa volt. 1992-ben 5097 lakosából, 4629 magyar, 455 cigány, 13 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajd járásához tartozott.
1831-ben a Firtos várához közeli Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter-hegy közötti kb. harminc lépés átmérőjű területen jelentős aranyérmelelet került elő. Az érmék a 7. századból valók, a bizánci császárok pénzei. Feltételezések szerint a Küküllő térségében ekkor avar központ létezett. Az avar közösségek 631-635 között fejlődtek, majd a szlávok elől a Nagy Alföldre húzódtak.

 

Korond története

Korond jeles nagy község Hargita megyében, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén. A település a leghiresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait örizve a korszerusödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelodési szerepköre egyre számot tevőbb.
Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
A községközpont idegen forgalmát elsősorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívűl, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi épitkezések és népszokások tartoznak.
Korondot azonban nemcsak a népművészete teszi vonzová, hanem a települést övező csodálatos természeti tényezők is. A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-kő, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős füdője volt.
Mindezek az adottságok a település sokrétűségét, egyediségét, és idegenforglami értékét adják.
A település olyan terület, amely hagyományos értékekkel rendelkezik, és ezáltal Erdély legismertebb központjai közé tartozik. Bár hírnevét elsősorban népművészetének köszönheti, a jelentős természeti források is növelik a falu idegeforgalmi értékét.
Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.